Az érettségi után egy iskolában kezdtem dolgozni pedagógiai asszisztensként. A gyerekek sokat meséltek magukról a közösen töltött idő alatt – sokszor megdöbbentően nehéz sorsok tárultak fel előttem. Ezek az élmények mélyen megérintettek, és ekkor határoztam el, hogy szeretnék olyan tudást és eszközöket szerezni, amelyekkel valóban segíthetek.

Pályám elején főként gyerekekkel és serdülőkkel dolgoztam – egyéni és csoportos formában is. Később fordultam a családterápiás megközelítés felé, hiszen hamar világossá vált számomra, hogy a gyermekek problémái sok esetben a családi rendszer tükrében érthetők meg igazán.